Mondjátok, hova visztek, cimboráim?
Rút bordélyba cipeltek, úgy gyanítom.
Más ház állhat-e itten, messze túl a
Szent gyümölcsösök és tanyák határán,
Telve ennyi silány szobával, ággyal?
Lám, itt felcicomázott lányok laknak;
Gőgösen meredő magas hajéket
S vállukon lebegő lepelt viselnek,
Érett mellüket el se rejtve abban,
Hát ez meg mit akarhat? Ej, de nyúlkál!
Más ölelkezik, ott meg csókolóznak,
Ismét mások amott szobára mennek.
El innét a pokolba, el, paráznák!
Nem mondtátok-e, hogy csak sétaútra
Visztek? Mert ide - jönni sem kivántam.
Ezt megtudja ma még Guarinó tőlem.
bizonyos újabb keletű, akár forradalminak is nevezhető kutatások szerint a pápa személyes testőrségének, a svájci gárdának évszázadokon keresztül lényegesen nagyobb jelentőséget tulajdonítottak – valószínűleg a vatikán alapvetően titokzatoskodó és ködösítő hozzáállása miatt –, mint amekkora valójában van neki.
a köztudatban a svájci gárda egy igazi elitalakulatként él, ahova csak szigorú rosta után kerülhetnek be a makulátlan előéletű, szellemileg és fizikailag is egyaránt kivételes képességű katonák, akik aztán a gondos kiképzés után méltóvá válnak arra, hogy a hagyományokhoz mereven ragaszkodó, mai szemmel minden praktikumot nélkülöző egyenruha – már a hétköznapi uniformis is ilyen, de a hatalmas tollbokrétával ékített kalpaggal, a combban valószerűtlenül buggyos, a lábszárra viszont szorosan simuló nadrággal, a saruszerű cipővel és a hófehér kesztyűvel a főszerepben tervezett díszegyenruha pedig végképp kimeríti a diszfunkcionalitás fogalmát – felöltése után, a gárdisták hagyományos fegyverével, az alabárddal a kézben elláthassák a mindenkori pápa személyes védelmét.
az egyenruha azért ennyire fontos, mert igazából ez szolgált a kételyek melegágyául. a vatikán a tradíciókra és a többire hivatkozó magyarázata ellenére ugyanis egyre többen érveltek amellett, hogy noha szép dolog a hagyomány, mégiscsak szó szerint veszélyt jelent a mindenkori egyházfő életére az, hogy az életét óvó testőrök egy olyan, teljességgel diszfunkcionális uniformist és felszerelést hordanak, ami nemcsak most, a 21. században számít olyasfajta önfejű, ezzel együtt életveszélyes anakronizmusnak, mint amikor az amerikai amishek lovaskocsival közlekednek az autópályákon, hanem már kétszáz évvel ezelőtt is bőven kimerítette azt.
noha a témával kapcsolatos kutatók egybehangzóan állítják, hogy a svájci gárdának a megalakulásakor, és az azt követő legalább kétszáz éves időszakban valódi testőri funkciója is volt – valahogy úgy, ahogy a vatikán még mostanában is híreszteli –, ám a jelentőségük szép lassan csökkent, és a végén már tényleg jószerivel csak az esztétikai szerepe maradt meg az egykor olyan legendás alakulatnak.
de miért mondom azt, hogy jószerivel?
hát azért, mert a téma elkötelezett kutatói hosszas nyomozás után kiderítették, hogy a mindenkori pápa mellett egyszerűen az egyházfő viszonylagos lelki békéje, vagy másképp fogalmazva, épelméjűsége miatt van szükség az eltúlzottan bugyuta egyenruhájú, alabárdos gárdistákra.
az érvelés teljesen logikus. egyházfőnek lenni ugyanis nem könnyű dolog. sőt, talán a világ legnagyobb felelősségét veszi a vállára, aki magára ölti a pápai süveget. egyszerre kell isten földi helytartójaként helyt állnia, képviselnie a hitet és az egyházat a világ felé, és persze a vatikánnak nevezett rejtélyes és titokzatos világ élén is el kell foglalnia a helyét.
egy ilyen felelősség súlya alatt nemcsak az átlagemberek, de szinte mindenki összeroppanhat.
muszáj tehát, hogy a gondokkal terhelt mindenkori egyházfő közvetlen környezetében folyamatosan legyenek olyanok is, akiknek a jelenléte állandóan emlékezteti a szentatyát arra, hogy nemcsak az egyházfőnek nehéz a dolga, de az isten minden teremtményét kőkemény próbák elé állítja. ahogy a svájci gárdistákat is, az elitalakulat hazugságával, a szigorú rostával, a bugyuta egyenruhával és leginkább azzal a fegyverrel, az alabárddal, amivel egészen biztosan nincs esélyük semmiféle támadást elhárítani, így a biztos kudarc lehetőségének irdatlan terhe pontosan ugyanúgy, ha nem jobban nyomja az ő vállukat is, mint a szentatyáét a saját kötelmei.
természetesen pontosan tisztában vagyok azzal, hogy a vatikán információi szerint a gárdisták modern, automata lőfegyverekkel, és a testőri munka minden korszerű eszközével fel vannak szerelve, ám kutatóink hosszú és áldozatos nyomozásuk során kiderítették, hogy az egész szemenszedett hazugság.
szóval, összefoglalva: még a pápának is szembesülnie kell azzal, hogy egyházfői titulus ide, vatikán oda, van, akinek még nála is sokkal de sokkal szarabb.
apró mellékszál: a szóban forgó történészek eddig meg nem nevezett forrásokra hivatkozva emlegetnek olyan, lelkileg nyilvánvalóan kissé instabil pápákról is, akik imádták a gárdistákon levezetni a feszültséget.
ezt pedig mindenki, aki látott már akár filmen mondjuk egy laktanyát, pontosan el tudja képzelni, így az alábbi párbeszéd is ismerősen csenghet a fülüknek. ez a beszélgetés egyébként, több, egymástól független adatközlő egybehangzó állítása szerint pontosan ebben a formában hangzott el.
– jó napot, szentatyám!
– jó napot, jean-francois káplár! úgy látom, ön és az emberei nem túl fittek mostanában, engem pedig aggaszt a testőreim erőnléte, úgyhogy, legyen kedves összegyűjteni a szakaszát, majd megtenni 89 kilométert békaügetésben, ezután pedig lenyomni 72 000 fekvőtámaszt…
– de szentatyám, grácia szegény fejemnek, de nekünk csak a feljebbvalóinktól szabad parancsokat elfogadnunk…
– enyje, jean-francois! csak nem feltételezi, hogy én, mint a pápa, ne ismerném töviről hegyire az egész protokollt? másrészt így vagy úgy, de az önök alakulata mégiscsak az én személyes fennhatóságom alá tartozik, és erről garcon alezredes is szívesen elbeszélget önnel, ha nem hisz nekem. bár hozzá kell tegyem, hogy nagyon rosszul esne, ha a legendás svájci gárda egyik gondosan kiválasztott tagja nemhogy nem engedelmeskedne azonnal és kérdés nélkül a mindenkori pápa utasításának, de még meg is kérdőjelezné azt, hogy a pápának van joga parancsokat adni a testőreinek. ugye értjük egymást, káplár?
– tökéletesen szentatyám, illetve alázatosan bocsánatát kérem!
– nagyszerű, jean-francois! szóval az önre és a szakaszára kirótt mai penzum 89 kilométer békaügetés, 72 000 fekvőtámasz. természetesen háromszor egymás után, mert úgy gondolom, hogy önök túlságosan formán kívül vannak ahhoz, hogy egyelőre egy háromkörös, röpke erőnléti edzésnél többre legyenek képesek. a körök közt engedélyezek egy perc pihenőt, de egy másodperccel sem többet. nos, ha nincs kérdése, jean francois, akkor indulhat is. isten áldja!
– igenis, szentatyám, ismétlem, szentatyám!
a perdöntő bizonyítékot azonban egy, eddig sajnos csak másolatban megszerzett dokumentum szolgáltatja. kevesen tudják, de a frissen beiktatott pápák már a regnálásuk első néhány napjában nyitnak egy gondosan őrzött dossziét, amely tartalma – természetesen az eltelt évek függvényében – egyre kövérebbre hízik. ez a dosszié olyan feljegyzéseket tartalmaz, amelyet a mindenkori egyházfő mindenképpen szeretne megosztani az akkor még nyilvánvalóan ismeretlen utódjával, hogy a pápai pozícióba, illetve a vatikán ügyes-bajos dolgaiba az minél hamarabb belerázódhasson, és minél zökkenőmentesen folyhassanak a pápai apparátus és az egyházi állam ügyei.
mivel a levél egyelőre csak másolatban került kutatóink kezébe, ezért az illető pápa nevét egyelőre nem hozzuk nyilvánosságra. a név egyébként is lényegtelen, hiszen a korábban ismertetett információkkal együtt ez a levél névtelenül is csaknem száz százalékos bizonyítékkal szolgál a svájci gárda valódi szerepére.
krisztusban szeretett, drága utódom!
a mai napon a számtalan audiencia miatt csak röviden írok neked, drága testvérem az úrban! mégis különösen fontosnak érzem, hogy papírra vessem ezt a rövid intelmet, hiszen már a megválasztásod utáni percekben szükséged lesz ezekre az információkra. így, bár jócskán nem ez az első neked fogalmazott levelem, intézkedni fogok, hogy ez legyen az első, ami majd a kezedbe kerül.
mivel ez az első levelem, amit kézhez veszel, ezért engedd meg, hogy én legyek az első, aki szívből kívánja, hogy isten segítsen hivatali időd alatt, és sikerrel öregbítsd egyházunk és államunk hírnevét, ahogy tették azt elődeid is a kemény munkával és ájtatos élettel töltött évszázadok során!
szerintem sejted, hogy nem lesz könnyű dolgod, hiszen a pápaság tisztsége rengeteg áldozatot, lemondást és fáradozást kíván majd tőled, és bizony mondom néked, gyengébb pillanataidban százszor meg fogod bánni, hogy a válladra vetted ezt a pokolian nehéz keresztet.
drága felebarátom! mivel az őszinteség az egyházunk egyik legfőbb erénye és követelménye, ezért nem kívánom elhallgatni előtted az igazságot, amit talán már te is sejtesz a lelked mélyén.
pápának lenni ugyanis kurvára, istenbaszta módon nehéz meló, szeretett testvérem.
természetesen én ezen dokumentumok segítségével igyekeztem mindent megtenni, hogy megkönnyítsem a hivatalba lépésed óráit.
ebben a levélben, időm szűkössége miatt, csak egyetlenegy dologra szeretném felhívni nyomatékosan a figyelmed. mostanra biztosan a te, a szentíráson csiszolt elmédnek és logikádnak is feltűnt, hogy a melléd rendelt svájcigárda-testőrök, noha egyházunk folyamatosan az ellenkezőjét állítja, tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy megóvják szent életed épségét.
kérlek, acélozd meg istenben edzett lelkedet! az életedre, ha ők nem is, de kicsiny, ám erős államunk kiválóan képzett katonái minden másodpercben vigyáznak.
ami pedig a svájci gárdát illeti, csakis azt tudom továbbadni, mint amit az elődöm nekem továbbadott, illetve amit valószínűleg pápák generációi adtak tovább kézről kézre egymásnak. ezek a férfiak az életükkel esküdtek arra, hogy a szolgálatodra lesznek. délceg termetükkel öregbítik egyházfői méltóságod súlyát, az alabárdjukon megcsillanó vatikáni napfény újra és újra emlékezteti népünket a pápai intézmény rendíthetetlenségére, vallásos buzgalmukban, műveltségükben és borotvaéles elméjükben pedig a katolikus világ új vezetője is garantáltan örömét lelki majd.
végezetül: a ruházatuk nemcsak a rossz nyelvek szerint emlékeztet erősen több száz éve eltávozott uralkodó elődeink udvari bolondjaira, hiszen ugyan az életedért már nem ők felelnek, de az erőd és az energiád megőrzésében sokat segíthet az a mosoly, ami felderíti majd szent arcod, amikor napjában többször rájuk pillantasz, és belegondolsz, hogy ha isten gondoskodó, atyai keze nem terel a pápa trónjára, akkor akár te is állhatnál ott, kezedben azzal a szánalmas baltával, vagy mi a kurva anyámmal, rajtad pedig olyan indokolatlanul ocsmány és kényelmetlen gönccel, amitől pontosan úgy éreznéd magad, drága testvérem, mintha egy frissen telefosott búvárruhát húztál volna szent testedre, amit ráadásul nagyon sok kábítószert fogyasztó ismeretlenek képesek voltak olyan színűre pingálni, mintha a viselője nem lenne más, mint egy szüreti murcitól megrészegült, nagyon részeg és nagyon szarszagú lódarázs.
ne feledd, felebarátom! ezek a férfiak az életükkel esküdtek fel rád! oltalmazd és védd alakulatukat, cserébe jókedvet hoznak az olyan napokon is, amikor a kelleténél jóval többször jut szentséges eszedbe az, hogy inkább ganajoznál disznókat, bányásznál uránércet, lennél bkv-ellenőr, vagy osztogatnál szórólapot a nyugati pályaudvarnál, mintsem ilyen állatságra add szent fejedet, mint a pápai hivatal.
még egyszer kívánom, hogy hivatásodhoz a mi egyetlen és örökkévaló könyörületes istenünk adjon neked rengeteg erőt!
[aláírás nincs.]
nos, ezek után remélem senkinek nincs további kérdése.
kezedben azzal a szánalmas baltával, vagy mi a kurva anyámmal kezedben azzal a szánalmas baltával, vagy mi a kurva anyámmal kezedben azzal a szánalmas baltával, vagy mi a kurva anyámmal kezedben azzal a szánalmas baltával, vagy mi a kurva anyámmal kezedben azzal a szánalmas baltával, vagy mi a kurva anyámmal
KEZEDBEN AZZAL A SZÁNALMAS BALTÁVAL, VAGY MI A KURVA ANYÁMMAL.
“
Ez a Nyugati térnél lévő garzon mindössze 3,5 négyzetméter alapterületű. Két kis beugrót nem számolva akkora, mint egy franciaágy, mégis elfér benne egy konyha, egy nappali, egy fürdőszoba, vécé és egy hálószoba…-mindent el kellett helyezni a mindössze 1,6x2 méteres felületen. Bérleti díj: 70E./hó
“
a vécé egy terebélyes luxus, simán pisi petpalack, nagydolog nejlonzacsi, melóbamenet kidobja. amúgy miért ilyen drága, biztos nem a rezsi dobja meg…
Beleszeretős!
Meghalnék egy ilyen lyukban. Az ára meg felháborító
Érdekesség, ha már itt a SpaceX-en csámcsog a tumbli.
A baloldali mémet mindenki ismeri, legtöbbször így illusztráljuk, hogy mekkora bulika az életünk. Nos, ez a kép 1997-ben készült a lengyel Nemzeti Matematikai Olimpiászon. Nos, a nyíllal bejelölt fiatalember a SpaceX-nél dolgozik mérnökként, Tomasz (Tomek) Czajka a neve és ő írta a szoftvert a Falcon Heavy kilövéséhez.
The picture on the left, showing four rather geeky young men in snazzy sweaters at the 1997 Polish National Maths Olympiad, became one of the biggest memes on the Polish internet a decade or so ago. Now it turns out that one of the guys is an engineer at SpaceX who created the software for the Falcon Heavy launch.
